Oltás

Az oltás során két, esetleg három, vagy ritkán több növényegyed részeinek összenövesztésével kapunk egy új növényt.

Az oltás során keletkezett végtermék az oltvány. Az oltvány gyökerét, illetve a törzs egy részét vagy egészét adó rész az alany, az erre ráoltott vagy szemzett rész a nemes.

Előfordulnak olyan esetek, amikor az alany és a nemes közé egy harmadik (úgynevezett “közbeoltott”) fajta is bekerülhet.

Az oltás során nagyon fontos, hogy az alany és a nemes szöveteinek tökéletes legyen az összeforradása, ezért gondosan kell megválasztani a partnereket, valamint az oltás idejét és módját. Fontos tudnunk, hogy csak az azonos fajhoz tartozó, vagy a nagyon közeli rokonságban álló növényegyedek olthatók egymásra.

Ha az oltás sikerült és az oltvány későbbi léte során is harmonikus a két komponens együttélése, akkor kompatibilitásról, ellenkező esetben inkompatibilitásról beszélünk.

Az oltásnak a termesztés fejlődése folytán több módozata alakult ki. Az, hogy melyiket alkalmazzuk, nagyban függ az alany és a nemes vastagságától, illetve az oltás idejétől valamint több egyéb tényezőtől is.

Bármelyik oltásmódot is választjuk, a legfontosabb szempont az, hogy az alany valamint a ráoltott nemes rész osztódó szövetei (kambium) a lehető legnagyobb felületen érintkezzenek egymással. Mindezek hiányában az oltás sikertelen lehet.