Szőlőtermesztés

A szőlőtermesztés és borkészítés már több ezer évvel ezelőtt  ismert volt Földünk azon területein, melyek éghajlatilag kedvező adottságokkal rendelkeznek,  és szinte az emberiség történetével egyidős.
“A szőlő és bor története az emberiség története” – tartja egy nagyon régi mondás. S valóban így van, hiszen a “palackba zárt napfényt” évszázadokon át költők százai dicsőítették.
A szőlőtermesztés őshazájának főként a Kaukázuson túli területeket tekintik. Itt már kb. időszámításunk előtt 4000 évvel ismerték és termesztették az apróbb bogyójú ún. ligeti szőlő érdekesebb változatait. Három-négyezer éves termesztés eredményeként ebből hozták létre a nagyobb bogyójú és fürtű kerti szőlőt, amely a mai napig fentmaradt és napjainkban is ennek a különböző fajtái a legelterjedtebbek.

Szőlőtermesztés lépésről lépésre

A szőlőtermesztés alapvetően kétféle lehet:

  • ivaros (magról történő szaporítást jelenti, de inkább nemesítésre használják),
  • és ivartalan.

Az ivaros szőlőtermesztés

Az ivaros (generatív) szőlőszaporítás magról történik. A mai gyümölcstermesztésben főleg a nemesítésben, valamint az egyes gyümölcsfa-alanyok előállításakor használják ezt a fajta szaporítási módszert. Az így szaporított növények utódai tulajdonságaikban eltérőek, az állományuk inhomogén az ivartalanul szaporított utódokhoz képest, később és lassabban fordulnak termőre.

Az ivartalan szőlőtermesztés

Az ivartalan szőlőtermesztés alapja, hogy a növények különböző (vegetatív) részeiből nevelünk egy új növényt. A vegetatív szaporításnak a számos előnye van a gyakorlat számára:

  • ezzel a módszerrel létrehozott utódok tulajdonságaikban megegyeznek az anyanövénnyel,
  • hamarabb fordulnak termőre,
  • egy anyanövényről rövid idő alatt nagyszámú utódot tudunk létrehozni,
  • ilyen módszerrel szaporíthatók a csíraképes magot nem hozó fajták is,
  • az összenövesztéses szaporításoknál magunk választhatjuk meg a gyökérrészt is.

Az ivartalan szőlőtermesztés történhet

A szőlő telepítése

A szőlő telepítése törvényileg szabályozott (1997. évi CXXI. Tv. A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról). Ez alapvetően meghatározza a borvidékeket, az ezekhez tartozó ún. körzeteket, illetve az ide telepíthető szőlőfajtákat.

Telepítési alapokmány

A szőlő telepítése megkezdéséhez telepítési alapokmány elkészítése szükséges. Ebben a dokumentumban többek között ki kell térni a terület kiválasztására, előkészítésére, a sor- és tőtávolságra, a termeszteni kívánt szőlőfajtára, valamint a művelésmódra és a támrendszerre.

Szőlőültetés

A szőlőültetést ősszel és tavasszal lehet végezni, attól függően, hogy szabadgyökerű ültetési anyaggal végezzük e vagy sem. Ilyen esetben az oltványok vesszőt két rügyre visszavágjuk, majd földdel felkupacoljuk. Az ültetés legelterjedtebb módja a dugványozás.