Szőlőtermesztés története

Szőlőtermesztés története kezdetektől napjainkig

A szőlőtermesztés végigkíséri az emberiség történetét. A szőlőtermesztés Homérosz Iliászában és Odüsszeiájában többször előfordul. A görög épületdíszek szőlőindát mintáznak.

Szinte minden európai nép történetében van néhány szőlővel kapcsolatos monda, mese vagy rege.

Kutatások szerint az első jelentősebb borkészítők az egyiptomiak voltak. Egyiptomban Ozirisnek, a halál és az újjászületés istenének tulajdonították a szőlőtermesztés meghonosítását.

A fáraósírokban talált falfestmények hű képet adnak az ókori Egyiptom fejlett szőlő- és borkultúrájáról.

Szőlőtermelés története Magyarországon

Szőlőtermelés már Magyarországon is igen régóta van. Ezt bizonyítja az írásos emlékeken kívül az ásatásokból előkerülő sokféle szőlőművelő szerszám (metszőkés, kapa, stb.) is.

A honfoglaló magyarok már itt találtak szőlőt, és letelepedésük után – a gabonatermelés mellett – a szőlőművelést sajátították el leghamarabb. Mátyás király adókedvezményt adott a szőlőt telepítőknek, és a korvinák iniciáléit is szőlőmotívumokkal gazdagították.

A hun, majd az avar és a frank uralom idején is művelték a szőlőt az itt élő népek.

1875-től pusztít Magyarországon a filoxéra (szőlőgyökértetű) vész, amely szinte teljesen letarolja a borvidékeket. A 18. század végén és a 19. század elején a Duna – Tisza közén a futóhomok megkötésére nagyszámú szőlőtelepítés kezdődött el.

Ennek eredményeképpen a homoki szőlőterület néhány évtized alatt jelentősen megemelkedett. Alig hogy megkezdték a filoxéra vész utáni helyreállításokat, az első világháború súlyos csapásokat mért a borgazdaságokra.

Szőlőtermelés a második világháború időszakától

A második világháború időszakában a szőlőtermelés színvonalában a munkaerő és a termelési eszközök hiánya miatt hanyatlás következett be. Majd 1961-1965 között megkezdődött a második szőlőrekonstrukció, amikor közel 47 ezer ha-t telepítettek, és egyidejűleg megkezdődött a borászati üzemek korszerűsítése, továbbá az új borászati üzemek építése is.

Szőlőtermelés napjainkban

A legnagyobb probléma, amely napjainkban főleg nehézséget okoz, hogy a szőlőtermelés és a feldolgozó illetve tárolókapacitások nagyrészt elváltak egymástól.

A termés szőlőként történő értékesítése már nem igazán biztosítja az ültetvények felújítását, korszerűsítését, újratelepítésre pedig ebben a termelői körben sincs esély főként pénzügyi források hiányában. Ez vezetett oda, hogy Magyarország szőlőterületei évről évre csökkentek és napjainkra az ültetvények életkora 60 %-ban meghaladja a 20 évet.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy egy újabb országos szőlőrekonstrukcióra lenne szükség. Az ültetvények állapota, jelentős tőkehiánya, fajta összetétele is eredője a nagyrészt veszteséges termelésnek.

Nem kis mértékben ez annak köszönhető, hogy hazánkban is egyre inkább divattá vált a bor, egyes esetekben mint státuszszimbólum, hogy ki, mennyire ismeri a nagynevű borászokat, és kiknek a borait tárolja a saját pincéjében.

Ez ígéretes, ám összességében eléggé elmaradt a magyar borok megismertetése a külföldi fogyasztókkal. Így nem igazán alakult ki a magyar bor-közkép és arculat. – Mi tagadás, így van. Emiatt a magyar borkivitel jóval kevesebb, mint a felére csökkent és ez kb. 800 ezer hl nagyságrendű piacvesztést jelentett.

A fentiekben felvázolt háttérrel vált tagjává országunk az Európai Uniónak, és lett szereplője annak a piacnak, melynek országai hozzávetőlegesen évente kb. 20-30 millió hl eladatlan bort termeltek s termelnek napjainkban is.

Mindehhez hozzáadódik, hogy az ún. “újvilági” országok boraival szemben, a védett magyar piacon zöld utat kaptak a minimális uniós vám miatt az ezen bortermelő országok termékei.

Hozzá kell tenni, hogy a teljes magyar borimport az elmúlt két évben kb. 150 ezer hl/év nagyságrendet tett ki, amely az összes belföldi fogyasztás mindössze 5%-a. Ez a mennyiség csupán választékbővítésnek tekinthető, mennyiségben azonban nem rendít meg egy 3 millió hl. nagyságrendű piacot.

Az importtermékek áralakító hatása azonban igen jelentős, és őszintén elmondhatjuk, hogy ezen borok többségének árértékaránya kiválónak minősíthető.

Tovább nehezítette Magyarország uniós tagságának első évét, hogy az országban egyrészt a magas terméshozamú évek miatt, másrészt a export visszaesése miatt, jelentős mennyiségű felesleges borkészlet halmozódott fel.

Az összes befolyásoló tényező eredményeként a borászati termékek egy negatív, zuhanó árspirálba kerültek és így az eladott borok értékesítése nulla vagy mínusz eredménnyel járt.

Úgy ítélhető meg, hogy az első néhány uniós év nehézségeit nem csak önmagában az uniós tagság, hanem több negatív tényező együttes hatása eredményezte.