Sárga muskotály

Sárga muskotály szinonim nevei:

Muscat de Frontignan, Muscat de Lunel, Gelber Muskateller

Sárga muskotály származása:

ismeretlen

Sárga muskotály természeti értékei:

Sárga muskotály középérésű, középerős növekedésű, közepesen-bőven termő, termésátlaga10-12 t / ha. Államilag elismert (1956) fehérborszőlő-fajta. Fekvés és talaj iránt igényes, fagytűrése gyenge, szárazságtűrő, züldmunkaigénye mérsékelt, rothadásra hajlamos, évjáratra érzékeny, jól aszúsodik. Bora különlegesen finom muskotályos illatú és zamatú, finom savú, harmonikus, testes minőségi bor, a tokaji aszú egyik alapanyaga. Bejelentett klónja nincs, klónozása folyamatban van.

A hajtás:

félmerev

A vitorla:

nyitott, lapított, bronzos, pókhálós levelei homorúak-kiterítettek.

A szártag:

a háti oldalon halványan barnászöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, részben mintázott, alig hamvas.

A levél:

határozatlan alakú, középnagy, olyan hosszú, mint széles, hullámos, sima-hólyagos, fűzöld, alig fényes, zsíros, hasadt-osztott, karéjainak száma 2-5; vállöble határozatlan alakú, zárt, alapja ék alakú, amelyet a lemez határol, oldalöblei határozatlan alakúak, alapjuk ék alakú, széle fűrészes-csipkés, mélyen és sűrűn bemetszett, felszíne pókhálós, fonáka szőrösödő és pókhálós; erezete zöld, a levélnyél barnászöld, alig mintázott, rövid.

A fürt:

vállas, nagyon tömött, középnagy, átlagtömege 140 g, a bogyó gömbölyű, sárga, középnagy, átlagtömege 2,2 g, pontozott, alig hamvas, húsa ropogós, húsos, íze muskotályos, héja vékony, olvadó

Morfológiai szempontból hasonló fajta:

Piros és Fekete muskotály

Főbb megkülönböztető morfológiai bélyegek:

a Piros muskotály bogyója piros, a Fekete muskotály bogyója kék (nincsenek termesztésben)