Királyleányka

Királyleányka szinonim nevei:

Feteasca regale, Feteasca muscatnaia, Dánosi

Királyleányka származása:

Erdélyből származó fajta

Királyleányka természeti értékei:

Királyleányka középkésői érésű, erős növekedésű, bőtermő, termésátlaga 10-14 t/ ha. A királyleányka államilag elismert (1973) fehérborszőlő-fajta. A királyleányka fekvés és talaj iránt közepesen igényes, viszonylag fagytűrő, pára- és tápanyagigényes, rothadásra hajlamos, szárazságra kissé érzékeny, sok zöldmunkát igényel. A királyleányka bora illatos, zamatos, finom savakkal rendelkező, harmónikus minőségi fehérbor

A hajtás:

félmerev

A vitorla:

nyitott, lapított, bronzoszöld vagy sárgászöld, gyapjas, levelei homorúak-kiterítettek

A szártag:

a háti oldalon barnászöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, csíkozott, kissé hamvas.

A levél:

vese alakú, széles, középnagy, hullámos, sima, sötétzöld, szövete nehezen szakadó, fényes, zsíros, tagolatlan-karéjozott, karéjainak száma 0-3, vállöble széles ék alakú, alapja ék alakú, amelyet a lemez határol; oldalöbleinek alakja és alapja ék alakú, széle fűrészes-csipkés, sekélyen és sűrűn bemetszett, felszíne pókhálós, fonáka szőrösödő és gyapjas, erezete zöld, a levélnyél lilászöld, szőrösödő, alig mintázott, rövid

A fürt:

kúpos, tömött, rövid, kicsi, átlagtömege 100 g, a bogyó gömbölyű, kicsi, átlagtömege 2,0 g, pontozott, alig hamvas; húsa puha, leves, olvadó, íze közömbös; héja vékony, tartós.

Morfológiai szempontból hasonló fajta:

Zéta, Mátrai muskotály, Leányka