Kéknyelű

Kéknyelű szinonim nevei:

Blanstangler

Kéknyelű származása:

magyar fajta

Kéknyelű természeti értékei:

Kéknyelű késői érésű, erős növekedésű, keveset termő, termésátlaga 6-8 / ha. A kéknyelű államilag elismert (1956) fehérborszőlő fajta. A kéknyelű fekvés- és talaj iránt igényes, közepesen fagytűrő, szárazságot elviseli, rothadásra nem érzékeny, mérsékelt zöldmunkát igényel. A kéknyelű bora illatos, zamatos, tüzes, rendkívül finom savú minőségi fehérbor

A hajtás:

félmerev

A vitorla:

nyitott, lapított, bronzos, gyapjas, levelei homorúak-kiterítettek.

A szártag:

kékeslila, gyapjas, bronzos, részben mintázott, hamvas

A levél:

kerek, középnagy, olyan hosszú mint széles, homorú-kiterített, sima-hólyagos, szövete könnyen szakadó, szürkészöld, alig fényes, nem zsíros, osztott, karéjainak száma 2-5; vállöble széles ék alakú és alapja ék alakú, amelyet a lemez határol, oldalöbleinek alakja határozatlan, alapja szintén, széle csipkés-fűrészes, sekélyen mélyen bemetszett, felszíne pókhálós, fonáka bársonyos, erezete vörös, a levélnyél kékeslila, pókhálós, csíkos, rövid.

A fürt:

ágas, laza, középnagy, átlagtömege 100 g, a bogyó gömbölyded, fehér, kicsi, átlagtömege 1,5 g, pontozott, feltűnően hamvas, húsa puha, leves, olvadó, íze közömbös, héja vastag, szívós.

Morfológiai szempontból hasonló fajta:

nem ismert