Juhfark

Juhfark szinonim nevei:

Bárányfarkú, Budai goher, Rókafark, Szeplős

Juhfark származása:

vitatott

Juhfark természeti értékei:

Juhfark középkései érésű, erős növekedésű, bőtermő, termésátlaga 10-12 t / ha. A juhfark államilag elismert (1997) fehérborszőlő fajta. A juhfark fekvés iránt igényes, talajban nem válogatós, fagyérzékeny, szárazságtűrő, rothadásra érzékeny, zöldmunkaigénye mérsékelt. A juhfark bora illatos, zamatos, harmónikus, kemény minőségi fehérbor, de a minőséget az évjárat nagyban meghatározza. Gyenge évjáratban sava durva, bora kevésbé jó minőségű.

A hajtás:

félmerev

A vitorla:

nyitott, lapított, sárgászöld, pókhálós, gyapjas, levelei homorúak-kiterítettek.

A szártag:

a háti oldalon halványan barnászöld, a hasi oldalon zöld, pókhálós, alig mintázott, kissé hamvas

A levél:

határozatlan alakú, középnagy-nagy, hosszú, hullámos, sima, szövete könnyen szakadó, sárgászöld, alig fényes, nem zsíros, hasadt-osztott, karéjainak száma 5; vállöble határozatlan alakú, alapja ék alakú, amelyet a lemez határol, oldalöbleinek alapja és alakja határozatlan, széle fűrészes, mélyen és sűrűn bemetszett, felszíne pókhálós, fonáka szőrösödő és pókhálós, erezete zöld, a levélnyél barnászöld, alig mintázott, rövid.

A fürt:

kúpos vagy hengeres, tömött, középhosszú, átlagtömege 160 g, a bogyó gömbölyded, kicsi, átlagtömege 2,0 g, pontozott, feltűnően hamvas, húsa puha, leves, olvadó, íze közömbös, héja vékony, középerős.

Morfológiai szempontból hasonló fajta:

Korona