Furmint

Furmint szinonim nevei:

Fehér furmint

Furmint származása:

ismeretlen

Furmint természeti értékei:

Furmint késői érésű, erős növekedésű, közép nagy fürtű, bőtermő, termésátlaga 13-18 t / ha. A furmint fehérborszőlő fajta. Fekvés iránt kifejezetten igényes, talajban nem válogatós, fagyérzékeny, szárazságtűrő, bogyója rothadásra hajlamos, kedvező évjáratokban jól aszúsodik, zöldmunkaigénye mérsékelt, az alapfajta gyakran rosszul termékenyül, madárkás. A furmint bora kellemes illatú és zamatú, tüzes, testes, kemény, de finom savú (kedvezőtlen évjáratokban savai túl kemények), az aszúkészítés fő alapanyaga, minőségi fehérbor

A hajtás:

merev

A vitorla:

nyitott,lapított, halványan bronzoszöld, nemezesen gyapjas, levelei homorúak-kiterítettek.

A szártag:

a háti oldalon vöröseszöld, a hasi oldalon halványan vöröseszöld, pókhűlós, alig mintázott, nem hamvas.

A levél:

ötszögletű, középnagy, olyan hosszú mint széles, tölcséres vagy kiterített, sima-hólyagos, sötétzöld, nem fényes, zsíros, tagolatlan-karéjozott, karéjainak száma 0-5; vállöble határozatlan alakú, alapja ék alakú, amelyet a lemez határol, oldalöblei nyitottak, határozatlan alakúak, alapjuk ék alakó, széle fűrészes-csipkés, közepesen mélyen bemetszett, felszíne pókhálós, fonáka szőrösödő és gyapjas, erezete zöld, a levélnyél barnászöld, pókhálós, alig mintázott, rövid.

A fürt:

hengeres, tömött, hosszú, középnagy, átlagtömege 130 g, a bogyó megnyúlt, középnagy, átlagtömege 2,8 g, mintázatlan, alig hamvas, húsa puha, leves, olvadó, íze finom savú, héja vékony, könnyen szakadó.

Morfológiai szempontból hasonló fajta:

Hárslevelű